65. nap: „Nemcsak lefelé, hanem felfelé húzó erők is vannak.”

Az alábbiakban egy részletet adunk közzé Mohos Gábor püspök atya vasárnapi gondolataiból. Kiemeli, hogy a végső cél nem itt van, felfelé kell törekednünk - de mindehhez segítséget is kapunk... 

"Annak idején, a Teremtés könyve szerint, még a történelem legelején a kígyó képében a gonosz azt mondta Évának, hogy ha nem azt teszed, amit Isten mond, hanem azt, amit én mondok neked, akkor olyan leszel, mint az Isten, vagyis te döntöd el, hogy mi a jó, és mi a rossz. De ez sosem működik, sosem működött a történelemben, ennek mindig nagyon szomorú következményei lettek. De aztán Isten eljött, emberré lett, és azt mondta, hogy tegyétek azt, amit én teszek, kövessetek engem. Én vagyok az út, és ez az út a mennybe vezet. Igaz ugyan, hogy a keresztúton és a kereszthalálon keresztül, majd a feltámadásba torkollva vezet a mennybe. Jézus erre az útra hív meg bennünket, és erre az útra vonz bennünket. Nemcsak lefelé, hanem felfelé húzó erők is vannak. Jézus azt mondja, hogy amikor majd felemelik az Emberfiát, vagyis amikor a keresztre szegezik, és ott felemelik, akkor mindenkit magához vonz.

Hagyjuk, hogy Isten vonzzon bennünket, ugyanis ez egy olyan vonzás, aminek ellen lehet állni. Isten vonzása akkor tud kibontakozni bennünk - a szeretetnek ez a nagyon gyengéd vonzása, ami soha nem adja fel azt, hogy minket vonzzon, kitartóan, újból és újból hív bennünket -, ha engedünk neki. Engedjünk ennek a vonzásnak, engedjük, hogy fölfelé emelje a szívünket, a lelkünket, és tekintsünk arra az örök célra, amit elénk állít, a mi végtelen életünket. A földi életünkben minden véges; odaát, az ő országának nincs vége. Annak az országnak, ahová ő előrement, ahol helyet készített számunkra, ahol ott ül az Atyának jobbján."

Forrás: Magyar Kurír