324. nap: Újra a téren!
Ferenc pápa újra a Szent Péter téren találkozhatott a hívekkel. A sokunkban felmerülő "miértről", Jóbról, Isten gyógyító szeretetéről beszélt...
"Kedves testvérek, jó napot kívánok!
Újra a téren [találkozhatunk]! A mai evangélium (vö. Mk 1,29-39) azt mutatja be, hogy Jézus meggyógyítja Péter anyósát, utána pedig sok más beteg és szenvedő embert, akik körülötte tolonganak. Péter anyósának a meggyógyítása az első testi jellegű gyógyulás, amelyről Márk beszámol: a nő lázas betegen ágyban feküdt; Jézus magatartása és mozdulatai emblematikusak: "Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette" (Mk 1,31) - jegyzi meg az evangélista. Akkora gyengédség van ebben az egyszerű cselekedetben, hogy szinte természetesnek tűnik: "Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik" (uo.). Jézus gyógyító ereje nem talál ellenállásra; a gyógyult személy folytatja megszokott életét, azonnal másokra gondol, és nem önmagára - és ez beszédes, az igazi "egészség" jele!
Aznap szombat volt. A falu lakói a napnyugtát várják. Miután lejárt a pihenési kötelezettség ideje, elmennek otthonról, minden beteget és megszállottat Jézushoz visznek. Jézus pedig meggyógyítja őket, az ördögöknek azonban megtiltja annak felfedését, hogy ő a Krisztus (vö. Mk 1,32-34). Jézus tehát kezdettől fogva megmutatja, hogy első helyen a testi-lelki szenvedőket szereti. Jézusnak ez az előnyben részesítő szeretete mutatkozik meg abban, hogy a testi-lelki szenvedőkhöz közeledik. És ez az Atya előnyben részesítő szeretete, amelyet Jézus megtestesít, tetteivel és szavaival kinyilvánít. Tanítványai szemtanúi voltak ennek, látták ezt, és később tanúságot tettek róla. De Jézus nem akarta, hogy csak nézői legyenek küldetésének: bevonta őket, elküldte őket, nekik is megadta a hatalmat a betegek gyógyítására és az ördögök kiűzésére (vö. Mt 10,1; Mk 6,7). És ez megszakítás nélkül egészen mostanáig folytatódik az Egyház életében. Ez fontos. A törődés a betegekkel - bármilyen betegségben szenvedjenek is - az Egyház számára nem egy "választható tevékenység". Nem! Nem valami mellékes dolog, nem! A betegek gondozása szerves része az Egyház küldetésének, ahogyan Jézusnál is az volt. Az Egyház küldetése arra irányul, hogy Isten gyengédségét elvigye a szenvedő emberiségnek. Néhány nap múlva, február 11-én, a betegek világnapja emlékeztet majd rá bennünket.
Az a valóság, amelyet világszerte megélünk a világjárvány következtében, különösen időszerűvé teszi ezt az üzenetet, az Egyháznak ezt az alapvető küldetését. Jób hangja, mely felhangzik a mai liturgiában, ismét tolmácsává válik emberi, oly nagy méltósággal felruházott állapotunknak, mely rendkívüli méltósággal rendelkezik, mégis oly törékeny. Ezzel a valósággal szembesülve mindig felmerül a kérdés a szívünkben: "Miért?"
Erre a kérdésre Jézus, a megtestesült Ige nem magyarázattal válaszol - erre a miértre, hogy miért vagyunk oly nagy méltósággal felruházva, s mégis oly törékenyek, Jézus nem magyarázattal válaszol -, hanem a szeretet jelenlétével, mely lehajol, kézen fog, és fölsegít, ahogyan Péter anyósával tette (vö. Mk 1,31). Lehajolni, hogy fölsegítsük a másikat. Ne felejtsük el, hogy az egyetlen megengedett módja annak, hogy egy emberre felülről lefelé nézzünk, ha kinyújtjuk kezünket, hogy segítsük talpra állni. Ez az egyetlen mód. Ezt a küldetést bízta Jézus az Egyházra. Isten Fia nem "felülről lefelé", nem távolról nyilvánítja ki uralmát, hanem lehajolva, kezét nyújtva. Közelséggel, gyengédséggel és együttérzéssel nyilvánítja ki uralmát. Közelség, gyengédség, együttérzés - ez Isten stílusa. Isten közeledik hozzánk, éspedig gyengéden és együttérzéssel közeledik. Hányszor olvassuk az evangéliumban, hogy amikor Jézus valamilyen egészségügyi vagy más problémával küzdő emberrel találkozik: "megesett a szíve rajta". Jézus együttérzése, Isten közeledése Jézusban - ez Isten stílusa. A mai evangélium arra is emlékeztet bennünket, hogy ez az együttérzés Jézusnak az Atyával való bensőséges kapcsolatában gyökerezik. Miért? Hajnal előtt és napnyugta után Jézus félrevonult, és egyedül maradt, hogy imádkozzon (Mk 1,35). Innen merített erőt szolgálatának, a prédikálásnak és a gyógyításnak a végzéséhez.
A Szent Szűz segítsen bennünket, hogy engedjük magunkat Jézus által meggyógyítani - mindig szükségünk van rá, mindannyiunknak -, hogy tanúi lehessünk Isten gyógyító gyengédségének!"
Forrás: Magyar Kurír