303. nap: „Itt akarlak téged.” – mondja neked az Úr

Vasárnapi gondolataiban Ferenc pápa kiemeli, hogy Jézus egy találkozásra hív. Mi döntünk, hogy elfogadjuk-e azt? Alább olvashatjuk a pápa homíliáját.

"Maga Keresztelő János az, aki jelzi a Messiást két tanítványának a következő szavakkal: "Nézzétek, az Isten Báránya!" (Jn 1,36). És ez a két tanítvány, bízva a Keresztelő tanúságtételében, Jézus nyomába szegődik. Ő észreveszi, és megkérdezi: "Mit kívántok?" Ők megkérdezik: "Mester, hol laksz?" (Jn 1,38).

Jézus nem azt válaszolja, hogy "Kafarnaumban lakom", vagy "Názáretben lakom", hanem azt mondja: "Jöjjetek, nézzétek meg" (Jn 1,39). Nem névjegykártyát ad, hanem meghív egy találkozásra. A két tanítvány követi, és aznap délután vele maradnak. Nem nehéz elképzelni, ahogy ülnek, kérdezgetik és főként hallgatják, s azt érzik, hogy szívük egyre jobban felmelegszik, miközben a Mester beszél. Csodálkoznak a legnagyobb reményükre válaszoló szavak szépségén. És hirtelen felfedezik, hogy míg körülöttük besötétedik, bennük, a szívükben, olyan világosság támad, amilyet csak Isten adhat. Érdemes felfigyelnünk egy részletre: egyikük, hatvan, vagy talán még több évvel is később, ezt írja majd evangéliumában: "Délután négy óra tájt volt" (Jn 1,39). Az órát is megírta! Elgondolkodtató: minden igazi találkozás Jézussal bevésődik az emlékezetünkbe, sosem felejtjük el! Sok találkozásról elfeledkezünk, de a Jézussal való igazi találkozásra mindig emlékszünk. Ezek az emberek sok évvel később még az órára is emlékeztek, nem tudták elfelejteni ezt az oly boldog, oly intenzív találkozót, amely megváltoztatta életüket. A találkozás után, amikor visszatérnek testvéreikhez, ez az öröm, ez a fény áradó folyóként tör elő szívükből. Egyikük, András, azt mondja testvérének, Simonnak - akit Jézus majd Péternek nevez, amikor találkozik vele -: "Megtaláltuk a Messiást" (Jn 1,41). Abban a biztos tudatban voltak a találkozás után, hogy Jézus a Messiás.

Álljunk meg egy pillanatra ennél a tapasztalatnál: találkozunk Krisztussal, aki arra hív, hogy vele legyünk. Isten minden hívása az ő szeretetből fakadó kezdeményezése. Mindig ő kezdeményez, ő hív téged! Isten meghív az életre, meghív a hitre, és meghív egy konkrét életállapotra: "Itt akarlak téged." Isten első hívása az életre szól, ezzel tesz személlyé bennünket; ez egyéni hívás, mert Isten nem sorozatgyártó. Azután Isten meghív a hitre, és arra, hogy családjához tartozzunk mint Isten gyermekei. Végül Isten egy konkrét életállapotra hív: hogy elajándékozzuk önmagunkat a házasság, a papság vagy a megszentelt élet útján. Ezek különböző módjai annak, hogy végrehajtsuk Isten tervét, amelyet mindannyiunk számára külön-külön kigondolt, s amely mindig szeretetterv. Isten mindig hív. És minden hívő számára a legnagyobb öröm az, hogy válaszolhat erre a hívásra, hogy felajánlhatja magát Isten és testvérei szolgálatára.

Testvérek, az Úr hívására, mely ezerféleképpen érhet el bennünket - embereken, örömteli vagy szomorú eseményeken keresztül -, előfordulhat, hogy elutasítással válaszolunk: "Nem... Félek..." - elutasítjuk, mert törekvéseinkkel ellentétesnek tűnik számunkra; azért is félünk, mert túl nehéznek és kényelmetlennek tartjuk: "Ó, nem fogom bírni, jobb, ha nem, jobb egy békésebb élet... Isten ott, én itt." Ámde Isten hívása szeretet, igyekeznünk kell megtalálni a szeretetet, mely minden hívás mögött ott rejtőzik, és csak szeretettel válaszoljunk rá! Ez a követendő nyelvezet: szeretetből fakadó hívásra csak szeretettel válaszolhatunk. Az elején egy találkozás van, sőt, a Jézussal való találkozás van, aki az Atyáról beszél nekünk, és megismerteti velünk az ő szeretetét. És akkor bennünk is felébred majd a vágy, hogy önkéntelenül közöljük azokkal az emberekkel, akiket szeretünk: "Megtaláltam a Szeretetet", "megtaláltam a Messiást", "rátaláltam Istenre", "találkoztam Jézussal", "megtaláltam életem értelmét". Egyszóval: "Megtaláltam Istent."

Szűz Mária segítsen, hogy életünket Istent dicsérő himnusszá tegyük, válaszul az ő hívására, alázatosan és örömmel teljesítve az ő akaratát! És ne felejtsük el: mindannyiunk életében volt olyan pillanat, amikor Isten egy hívással erősebben megmutatta jelenlétét! Idézzük emlékezetünkbe! Térjünk vissza ahhoz a pillanathoz, hogy az emlékezés rá mindig megújítson bennünket a Jézussal való találkozásban!"

Forrás: Magyar Kurír