261. nap: Isten barátsága

Ferenc pápa vasárnap a megtérésről beszélt a római néphez. Isten országáról és Isten barátságáról ebből a megközelítésből szólt:

"A megtérés másik aspektusa az út célja, vagyis Istennek és az ő országának a keresése. Elszakadás a világias dolgoktól, s Istennek és az ő országának a keresése. A kényelem és a világias gondolkodásmód elhagyása nem öncélú, nem pusztán bűnbánattartásra szolgáló aszkézis: a keresztény nem "fakír". Másról van szó. Az elszakadás nem öncélú, hanem valami nagyobb elérésére irányul, ez pedig Isten országa, a közösség Istennel, a barátság Istennel. De ez nem könnyű, mert sok olyan kötelék van, amely a bűn közelében tart bennünket. Nem könnyű... A kísértés mindig lefelé húz bennünket, és vannak kötelékek, melyek a bűn közelében tartanak bennünket: az állhatatlanság, a csüggedés, a rosszindulat, a káros környezet, a rossz példák. Néha túl gyenge a belső lökés, mely az Úr felé vinne bennünket, és szinte úgy tűnik, hogy Isten hallgat; távolinak és valószerűtlennek tűnnek számunkra vigasztaló ígéretei, hasonlóan a gondoskodó és áldozatos pásztor képéhez, melyről ma az Izajás próféta könyvéből vett olvasmányban hallottunk (vö. Iz 40,1.11). S ekkor hajlamosak vagyunk kijelenteni, hogy lehetetlen valóban megtérni. Hányszor halljuk ezt az elbátortalanodást: "Nem, nem vagyok rá képes, nekikezdek egy kicsit, de aztán visszaesem." Ez nem jó. Igenis lehetséges, lehetséges!"

Forrás: Magyar Kurír