212. nap: Jézus mindig felülemelkedik
Ferenc pápa vasárnapi homíliájának részletét adjuk közzé. Arra hív, hogy kövessük Jézus magatartását, béketűrését, szabadságát!
"A mai, vasárnapi evangélium (vö. Mt 22,15-21) az ellenfeleinek képmutatásával megküzdő Jézust tárja elénk. Ezek sok bókot mondanak neki - az elején sok bókot hallunk -, de aztán egy alattomos kérdést tesznek fel, hogy sarokba szorítsák és hiteltelenné tegyék az emberek előtt. Megkérdezik tőle: "Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?" (Mt 22,17). Abban az időben Palesztinában a Római Birodalom uralmát vallási okokból is nehezen tűrték. Érthető, hiszen a rómaiak megszállók voltak. A lakosság számára a császár kultusza, melyet az érméken látható képmása is hangsúlyozott, sértés volt Izrael Istenével szemben. Jézus beszélgetőpartnerei meg vannak győződve arról, hogy kérdésüknek nincs alternatívája: vagy "igen", vagy "nem" a válasz. Vártak, pontosan azért, mert ezzel a kérdéssel biztosak voltak abban, hogy sarokba szorítják és csapdába ejtik Jézust. De ő felismeri rosszindulatukat, és kiszabadul a csapdából. Arra kéri őket, hogy mutassák meg neki a pénzt, az adóérmét, kézbe veszi, és megkérdezi, kinek a képmása van rányomva. Ők azt válaszolják, hogy a császáré. Ekkor Jézus így válaszol: "Hát adjátok meg a császárnak, ami a császáré, az Istennek pedig, ami az Istené!" (Mt 22,21).
Ezzel a válasszal Jézus a vita fölé helyezi magát. Jézus mindig fölülemelkedik! Egyrészt elismeri, hogy a császárnak fizetendő adót meg kell fizetni - nekünk, mindnyájunknak is meg kell fizetnünk az adót -, mert az érmén lévő képmás az övé; de főképp arra figyelmeztet, hogy minden ember magában hordoz egy másik képmást - a szívünkben, lelkünkben hordozzuk -: Isten képmását, és ezért neki és egyedül neki tartozunk saját létünkkel, saját életünkkel.
Jézusnak ebben a mondatában nemcsak a politikai és a vallási szféra közötti különbségtétel ismérvét találjuk meg, hanem egyértelmű útmutatást kapunk minden idők hívőinek küldetésére vonatkozóan, a mienkére is, akik ma élünk. Az adózás állampolgári kötelesség, csakúgy, mint az állam igazságos törvényeinek betartása. Ugyanakkor ki kell jelenteni Isten elsőbbségét az emberi életben és a történelemben, tiszteletben tartva Isten jogát ahhoz, ami megilleti.
Ebből fakad az Egyház és a keresztények küldetése: beszélni Istenről és tanúságot tenni róla a ma élő férfiak és nők előtt. A keresztség által mindnyájunknak az a feladata, hogy az ő élő jelenléte legyünk a társadalomban, átitatva azt az evangéliummal és a Szentlélek életnedvével. Kötelezzük el magunkat alázattal, ugyanakkor bátran, és járuljunk hozzá a szeretet civilizációjának építéséhez, ahol igazságosság és testvériség uralkodik!"
Forrás: Magyar Kurír