2. nap: Március végi havazás

Amikor az ember még fiatal, nagyon örül a hónak. A hó szép, különleges, játékra hív, békét ad. A hófehér táj, a csend mind, mind Istenre irányíthatja a figyelmet. Sajnos a felnőtt ember gyakran a problémát látja csak: el kell lapátolni a havat, csúszhat az út stb. De ha engedjük, hogy onnan belülről, az a gyermek felszínre törjön -legalább pár órára-, akkor az a fiatalkori öröm előjön, és rácsodálkozunk megajándékozottságunkra: szabad játszani, lehet örülni... Isten gyermekei vagyunk!

A 147. Zsoltárban ezt találjuk: "Olyan havat ad, mint a fehér gyapjú, olyan deret szór szét, amilyen a hamu." Ez egy dicsőítő ima, a hóért is Isten áldja a Zsoltáros. Majd a 148. Zsoltárban ki is mondja: "Tűz és jégeső, hó és köd, parancsát teljesítő szélvihar, ti hegyek és halmok mindnyájan, gyümölcsfák és cédrusok, vadak és egyéb állatok, csúszómászók és szárnyaló madarak, ti földi királyok és minden nemzet, vezérek és a földnek bírái, ti ifjak a leányokkal, öregek a fiatalokkal együtt dicsérjétek az ÚR nevét!"

Tehát nézzünk fel, emeljük ki a tekintetünket a bajokból és áldjuk az Atyát a hóért, amivel a tavasz elején megajándékozott bennünket!