415. nap: „Az Úr szeretetében maradás az örömhöz vezet!”
Ferenc pápa szerint lehetséges örömben élni, még a nehézségek közepette is. Sőt, erre vagyunk meghívva. Jézus tanítása nyomán olvassuk figyelmesen a szentatya szavait...
"A mai, vasárnapi evangéliumban (Jn 15,9-17) Jézus, miután magát szőlőtőhöz, minket pedig szőlővesszőkhöz hasonlított, elmagyarázza, milyen gyümölcsöt teremnek azok, akik vele egységben maradnak: ez a gyümölcs a szeretet. Ismét előveszi a kulcsigét: marad.
Arra hív, hogy maradjunk meg az ő szeretetében, hogy az ő öröme legyen bennünk, és örömünk teljes legyen (vö. Jn 15,9-11). Megmaradni Jézus szeretetében!
Tegyük fel a kérdést: milyen az a szeretet, amelyről Jézus azt mondja, hogy maradjunk meg benne, hogy az ő öröme legyen bennünk? Milyen az a szeretet? Ez a szeretet az Atyától ered, mert "Isten szeretet" (1Jn 4,8). Istennek, az Atyának ez a szeretete, mint egy folyó a Fiún, Jézuson keresztül folyik, s rajta keresztül jut el hozzánk, az ő teremtményeihez. Azt mondja ugyanis: "Ahogyan az Atya szeretett engem, úgy szerettelek én is titeket" (Jn 15,9). A szeretet, melyet Jézus ad nekünk, ugyanaz a szeretet, amellyel az Atya szereti őt: tiszta, feltétel nélküli, ingyenes szeretet. Ezt nem lehet megvásárolni; ingyenes! Ezt a szeretetet nekünk adva Jézus barátként bánik velünk, megismerteti velünk az Atyát, és bevon bennünket saját küldetésébe, melynek célja az, hogy a világnak élete legyen.
És aztán feltehetjük azt a kérdést is, hogyan maradhatunk meg ebben a szeretetben? Jézus azt mondja: "Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben" (Jn 15,10). Parancsait Jézus egyetlenegyben foglalta össze, ebben: "Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket" (Jn 15,12). Úgy szeretni, ahogy Jézus szeret, azt jelenti, hogy szolgálni kezdünk, a testvérek szolgálatába állítjuk magunkat, ahogyan ő tette, amikor megmosta tanítványai lábát. Azt is jelenti, hogy kilépünk önmagunkból, elszakadunk saját emberi biztosítékainktól, a világias kényelemtől, hogy megnyíljunk mások, különösen a leginkább rászorulók felé. Azt jelenti, hogy rendelkezésre állunk, mindazzal, amik vagyunk és amink van. Ez azt jelenti, hogy nem szavakkal, hanem tettekkel szeretünk.
Krisztushoz hasonlóan szeretni azt jelenti, hogy nemet mondunk más "szeretetekre", amelyeket a világ kínál nekünk: a pénz szeretetére - aki a pénzt szereti, az nem úgy szeret, ahogy Jézus -, a siker, a megjelenés, a hatalom szeretetére.
A "szeretetnek" ezek a megtévesztő módjai eltávolítanak bennünket az Úr szeretetétől, és arra késztetnek, hogy egyre önzőbbek, önimádóbbak és hatalmaskodóbbak legyünk.
A hatalmaskodás pedig a szeretet elfajulásához, másokkal való visszaéléshez, a szeretett személy bántalmazásához vezet. A beteg szeretetre gondolok, mely erőszakba torkollik - és hány nő szenved nap mint nap erőszakot! Ez nem szeretet!
Úgy szeretni, ahogy az Úr szeret minket, az azt jelenti, hogy megbecsüljük a mellettünk lévő embert, tiszteljük szabadságát, úgy szeretjük, ahogy van, nem pedig úgy, ahogy mi szeretnénk, hogy legyen; úgy, ahogy van, ingyenesen!
Végső soron Jézus azt kéri tőlünk, hogy az ő szeretetében maradjunk, az ő szeretetében lakozzunk, ne saját elképzeléseinkben, ne az önimádatban. Aki az önimádatban lakozik, az tükörben él: mindig önmagát nézi. Jézus azt kéri, hogy ne akarjuk ellenőrzésünk alatt tartani és irányítani a többieket. Ne ellenőrzésünk alatt tartsuk, hanem szolgáljuk őket! Nyissuk meg szívünket mások felé, ez a szeretet, és ajándékozzuk el magunkat másoknak!
Kedves testvérek, hová vezet ez az Úr szeretetében való megmaradás? Hová vezet bennünket? Jézus megmondta: "Hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljes legyen" (Jn 15,11). Azt akarja, hogy az az öröm, amellyel ő rendelkezik, mivel teljes közösségben van az Atyával, bennünk is meglegyen, hiszen egységben vagyunk vele. Annak a tudatnak az öröme, hogy Isten szeret bennünket hűtlenségeink ellenére is, lehetővé teszi, hogy hittel nézzünk szembe az élet próbatételeivel, hogy úgy vészeljük át a válságokat, hogy jobbakként jöjjünk ki belőlük. Akkor vagyunk igazi tanúságtevők, ha megéljük ezt az örömet, mert az öröm az igazi keresztény megkülönböztető jele. Az igazi keresztény nem szomorú, mindig ott él benne az öröm, a nehéz időszakokban is.
Szűz Mária segítsen bennünket, hogy megmaradjunk Jézus szeretetében, és növekedjünk a szeretetben mindenki iránt, tanúságot téve a feltámadott Úr öröméről!"
Forrás: Magyar Kurír