1787. nap: "Jézus látott, beszállt és leült."

Ferenc pápa vasárnapi elmélkedésében kiemelte Isten három jellemzőjét, amelyek: a közelség, az együttérzés és a gyengédség.

"Az evangélista három igével írja le Jézus magatartását a Genezáreti-tónál: látta, beszállt, leült [vö. Lk 5,1–11]. Jézus látott, Jézus beszállt, Jézus leült. Jézus nem azzal foglalkozik, hogy a tömegek előtt kedvező képet mutasson magáról, nem azzal foglalkozik, hogy egy feladatot végrehajtson vagy egy menetrendet kövessen küldetésében; ellenkezőleg, az első helyre mindig a másokkal való találkozást, a kapcsolatot teszi, azokat a megfáradásokat és kudarcokat, amelyek gyakran nyomasztják az ember szívét és elveszik reményét.

Ezért van az, hogy Jézus aznap látta, beszállt és leült.

Először is Jézus látott. Figyelmes tekintete a nagy embertömeg közepette is lehetővé teszi számára, hogy észrevegye a partnál veszteglő két csónakot, és hogy lássa a csalódottságot azoknak a halászoknak az arcán, akik egy rosszul sikerült éjszaka után most üres hálóikat mossák. Jézus együttérző tekintetével ezeknek az embereknek a szemébe néz. Ezt ne felejtsük el! Isten együttérzése. Isten három magatartása: a közelség, az együttérzés és a gyengédség.

Ne felejtsük el: Isten közel van, Isten gyengéd, Isten együttérző, mindig!

Jézus együttérző tekintetével ezeknek az embereknek a szemébe néz, megragadja csüggedésüket, amiatti csalódottságukat, hogy egész éjjel dolgoztak, anélkül, hogy bármit is fogtak volna, azt az érzést, hogy üres a szívük, akárcsak a hálók, amelyeket most a kezükben tartanak.

És látva csüggedésüket, Jézus beszállt. Megkérte Simont, hogy lökje el a csónakot a földtől, aztán beszállt, belépett életének terébe, utat tört magának a szívében lakozó kudarcban. Ez gyönyörű: Jézus nem egyszerűen csak szemléli a rossz dolgokat, ahogyan mi gyakran tesszük, hogy aztán siránkozásba és kesergésbe zárkózzunk, hanem kezdeményez, odamegy Simonhoz, megáll vele abban a nehéz pillanatban, és úgy dönt, hogy beszáll életének bárkájába, mely aznap este sikertelenül tért vissza a partra.

Végül, miután beszállt, Jézus leült. Az evangéliumokban ez a mester, a tanítómester tipikus testtartása. Az evangélium ugyanis azt mondja, hogy leült, és tanított. Jézus miután látta azoknak a halászoknak a szemében és szívében az eredménytelen fáradozással telt éjszaka keserűségét, beszállt a bárkába, hogy tanítson, vagyis hogy hirdesse az örömhírt, hogy fényt vigyen a csalódás éjszakájába, hogy elbeszélje Isten szépségét az emberi élet fáradalmaiban, hogy megéreztesse az emberekkel, hogy akkor is van még remény, amikor minden elveszettnek tűnik.

És akkor megtörténik a csoda: amikor az Úr beszáll életünk bárkájába, hogy elhozza nekünk a minket mindig kísérő és támogató Isten szeretetének jó hírét, akkor az élet újrakezdődik, a remény újjászületik, a lelohadt lelkesedés feléled, és mi újra kivethetjük a hálót a tengerbe.

Testvéreim, ez a reményüzenet kísér ma bennünket, amikor a fegyveres erők, a rendőrség és a biztonsági erők jubileumát ünnepeljük, akiknek köszönetet mondok szolgálatukért. Üdvözlöm az összes jelenlévő hatóságot, a katonai szövetségeket és akadémiákat, valamint a tábori ordináriusokat és lelkészeket."

Forrás: Magyar Kurír