1780. nap: "Jézus az üdvösség; Jézus a világosság; Jézus az ellentmondás jele."

A Szentatya Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén arról elmélkedett, hogy Jézus az üdvösség, a világosság és az ellentmondás jele. 

"A mai liturgia evangéliuma (Lk 2,22–40) arról szól, hogy Mária és József a jeruzsálemi templomba viszik a gyermek Jézust. A törvény előírásainak megfelelően bemutatják őt Isten lakóhelyén, megemlékezve arról, hogy az élet az Úrtól származik. És miközben a Szent Család azt teszi, amit Izrael népe mindig is tett, nemzedékről nemzedékre, valami olyasmi történik, ami korábban sosem esett meg.

Két idős ember, Simeon és Anna jövendöl Jézusról: mindketten dicsérik Istent, és beszélnek a gyermekről "mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak" (Lk 2,38). Meghatódott hangjuk visszhangzik a templom ősi kövei között, és Izrael várakozásainak beteljesedését hirdetik. Isten valóban jelen van népe körében: nem azért, mert négy fal között lakik, hanem mert emberként él az emberek között. Ez Jézus újdonsága.

Simeon és Anna öregkorában érkezik meg az újdonság, amely megváltoztatja a világ történelmét.

Mária és József pedig ámultak a hallottakon (vö. Lk 2,33). Amikor ugyanis Simeon karjába veszi a gyermeket, három gyönyörű dolognak nevezi őt, melyeken érdemes elgondolkodnunk. Három módon beszél róla, három nevet ad neki. Jézus az üdvösség; Jézus a világosság; Jézus az ellentmondás jele.

Először is, Jézus az üdvösség. Ezt mondja Simeon, amikor így imádkozik Istenhez: "Szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél" (Lk 2,30–31). Ez mindig ámulatba ejt bennünket: az egyetemes üdvösség egyetlen emberben összpontosul! Igen, mert Jézusban lakozik Istennek, az ő szeretetének az egész teljessége (vö. Kol 2,9).

Második szempont: Jézus "világosság, hogy megvilágosítsa a nemzeteket" (Lk 2,32). Mint a világ fölött felkelő nap, ez a gyermek fogja kimenteni a világot a gonoszság, a fájdalom és a halál sötétségéből. Milyen nagy szükségünk van ma is világosságra, erre a világosságra!

Végül a Simeon által átölelt gyermek az ellentmondás jele, "hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai" (Lk 2,35). Jézus feltárja, milyen kritérium szerint lesz megítélve az egész történelem, annak drámája és valamennyiünk élete. És mi ez a kritérium? A szeretet: aki szeret, az él; aki gyűlöl, az meghal.

Jézus az üdvösség, Jézus a világosság és Jézus az ellentmondás jele.

A Jézussal való találkozás által megvilágosodva megkérdezhetjük magunktól: én mit várok az életemben? Mi az én legmélyebb reményem? Vágyik-e a szívem arra, hogy lássam az Úr arcát? Várom-e az emberiség üdvösségére vonatkozó tervének kinyilvánulását?

Imádkozzunk együtt Máriához, a tisztaságos Szűzanyához, hogy kísérjen bennünket a történelem fényes és sötét szakaszaiban, és mindig az Úrral való találkozáshoz kísérjen!"

Forrás: Magyar Kurír