1773. nap: Érzem-e, hogy rászorulok az Úr kegyelmének esztendejére?
A Szentatya legutóbbi beszédében arra biztatott, hogy Jézus olyan szabadulást hirdet, amilyet senki más nem adhat, és el kell ismernünk, hogy mi is rászorulunk az Ő szabadítására.
"Lukács evangélista ezen a vasárnapon Jézust a názáreti zsinagógában mutatja be nekünk, abban a faluban, ahol Jézus felnőtt. Jézus Izajás próféta könyvének azt a szakaszát olvassa fel, amely a Messiás evangelizáló és felszabadító küldetését hirdeti, majd a teljes csendben ezt mondja: "Ma beteljesedett ez az Írás" (vö. Lk 4,21).
Képzeljük el Jézus falubelijeinek meglepődését és értetlenségét, akik az ács József fiaként ismerték őt, és sosem gondolták volna, hogy Messiásként mutatkozhat be. Zavarba ejtő volt. Pedig épp így van: Jézus azt hirdeti, hogy jelenlétével "az Úr kegyelmének esztendeje" jött el (Lk 4,19). Ez az örömhír mindenkinek szól, különösen a szegényeknek, a foglyoknak, a vakoknak, az elnyomottaknak, így mondja az evangélium (vö. Lk 4,18). Azon a napon Názáretben Jézus választási lehetőség elé állítja beszélgetőtársait kilétével és küldetésével kapcsolatban.
A zsinagógában mindenki kénytelen volt elgondolkodni: vajon ő csak az ács fia, aki olyan szerepet tulajdonít magának, amely nem illeti meg, vagy valóban ő a Messiás, aki azt a küldetést kapta, hogy megmentse az embereket a bűntől?
Az evangélista elmondja, hogy a názáretiek nem ismerték fel Jézusban az Úr felkentjét. Azt hitték, túl jól ismerik, s ez ahelyett, hogy megkönnyítette volna elméjük és szívük megnyílását, akadályozta őket, mint egy fátyol, mely eltakarja a fényt.
Testvéreim, ez az esemény, a nyilvánvaló különbségek ellenére, ma is megtörténik velünk. Minket is kihívás elé állít Jézus jelenléte és szava; mi is arra kapunk meghívást, hogy felismerjük benne Isten Fiát, a mi Megváltónkat. De velünk is megtörténhet, mint az ő honfitársaival, hogy azt gondoljuk, mi már ismerjük őt, már mindent tudunk róla, együtt nőttünk fel vele, az iskolában, az egyházközségben, a hittanórán, egy katolikus kultúrájú országban… S így számunkra ő közeli, sőt "túl" közeli személy.
De próbáljuk meg feltenni magunknak a kérdést: észrevesszük-e azt az egyedülálló hatalmat, amellyel a Názáreti Jézus beszél? Felismerjük-e, hogy ő olyan szabadulást hirdet, amilyet senki más nem adhat nekünk? És érzem-e, hogy rászorulok erre a szabadításra? Érzem-e, hogy valamiképpen én is szegény, rab, vak, elnyomott vagyok? Ekkor, csak ekkor lesz számomra ez "a kegyelem esztendeje"!
Forduljunk bizalommal Máriához, Isten anyjához és a mi anyánkhoz, hogy segítsen bennünket felismerni Jézust!"
Forrás: Magyar Kurír