1752. nap: "Isten sosem áll meg!"

A Szentatya a vasárnapi evangéliumról elmélkedve arra biztatott, vigyünk reményt mások életébe. Tegyük meg az első lépést, legyünk bátrak!

"A mai evangélium (vö. Jn 1,1–18), amikor Jézusról, a testté lett Igéről beszél, azt mondja, hogy "a világosság felragyog a sötétségben, és a sötétség nem győzte le" (Jn 1,5). Vagyis arra emlékeztet bennünket, hogy milyen hatalmas Istennek a szeretete, melyet semmi sem győz le, és amely az akadályok és elutasítások ellenére továbbra is ragyog és megvilágítja utunkat.

Ezt látjuk karácsonykor, amikor Isten emberré lett Fia áttör megannyi falat és legyőz megannyi megosztottságot. Szembenéz kora "nagyjainak" zárt elméjével és szívével, akiket inkább hatalmuk védelme, mint az Úr keresése érdekelt (vö. Mt 2,3–18). Isten Fia osztozik Mária és József egyszerű életében, akik szeretettel fogadják és nevelik, de a nincstelenek korlátozott lehetőségeivel és nehézségeivel: szegények voltak. Törékenyen és védtelenül találkozik a pásztorokkal (vö. Lk 2,8–18), olyan emberekkel, akiknek szívére az élet keménysége és a társadalom megvetése sütötte rá bélyegét; majd a bölcsekkel (vö. Mt 2,1), akiket az őt megismerni akaró vágy hajt: hosszú útra vállalkoznak, és egy közönséges, szokványos házban, nagy szegénységben találnak rá.

Ezekkel a kihívásokkal és sok más, ellentmondásosnak tűnő kihívással szemben Isten sosem áll meg – jól jegyezzük meg: Isten sosem áll meg! –: ezernyi módot talál arra, hogy feltételek szabása nélkül mindannyiunkat elérjen, bárhol is vagyunk, és az emberiség legsötétebb éjszakáiban is fényes ablakokat nyisson, melyeket a sötétség nem tud befedni (vö. Iz 9,1–6).

Olyan valóság ez, amely vigasztal és bátorságot önt belénk, különösen a mai korban, amely nem könnyű, ahol nagy szükség van fényre, reményre és békére, egy olyan világban, amelyben az emberek néha annyira bonyolult helyzeteket teremtenek, amelyekből lehetetlennek tűnik kilábalni. Sok helyzetből lehetetlennek tűnik kiszabadulni, de ma Isten igéje azt üzeni nekünk, hogy ez nem így van! Sőt, arra biztat, hogy utánozzuk a szeretet Istenét, és csillantsuk fel a remény sugarát, ahol csak lehet, minden ember számára, akivel csak találkozunk, minden közegben: családi, társadalmi, nemzetközi környezetben. Arra biztat, hogy ne féljünk megtenni az első lépést.

Ez az Úr mai meghívása: ne féljünk megtenni az első lépést: bátorság kell hozzá, de ne féljünk tőle! A szenvedőkhöz való közelségnek, a megbocsátásnak, az együttérzésnek, a kiengesztelődésnek a fényes ablakait kell kinyitnunk: ez az a sok első lépés, amit meg kell tennünk, hogy az út mindenki számára világosabb, biztonságosabb és lehetséges legyen. És ez a biztatás különleges módon felhangzik a most kezdődött jubileumi évben, és arra ösztönöz bennünket, hogy a remény hírnökei legyünk, az életre mondott egyszerű, de konkrét igenekkel, életadó döntésekkel. Tegyük ezt mindannyian: ez az üdvösség útja!

Ennek az új évnek a kezdetén megkérdezhetjük magunktól: hogyan nyithatok fényes ablakot a környezetemben és a kapcsolataimban? Hol lehetek fényforrás, melyen átsüt Isten szeretete? Mi az első lépés, amit ma meg kell tennem?

Mária, a Jézushoz vezető csillag segítsen bennünket, hogy mindannyian az Atya szeretetének tündöklő tanúi legyünk!"

Forrás: Magyar Kurír