1724. nap: „Örvendezzünk mi is, mert a szeplőtlen Szűzanya nekünk adta Jézust, a mi üdvösségünket!”

Ferenc pápa elmélkedésében a Szűzanya Szeplőtelen Fogantatásának főünnepén arra hív, tekintsünk Máriára és nyissuk meg szívünket Isten felé.

"Ma, a szeplőtelen fogantatás főünnepén az evangélium az emberiség történetének egyik legfontosabb, legszebb pillanatáról szól: az angyali üdvözletről (vö. Lk 1,26–38), amikor Mária Gábor arkangyalnak mondott igenje lehetővé tette Isten Fiának a megtestesülését. Ez a jelenet a legnagyobb csodálkozást és a legmélyebb érzelmet váltja ki, mert Isten, a Magasságbeli, a Mindenható az angyal által párbeszédet folytat egy fiatal názáreti lánnyal, és arra kéri, hogy működjön együtt üdvtervében.

Ha ma lesz egy kis időtök, lapozzátok fel Szent Lukács evangéliumát, és olvassátok el ezt a jelenetet! Biztosíthatlak benneteket, hogy jót, nagy jót fog tenni nektek!

Ahogy a Sixtus-kápolnában az Ádám teremtésének Michelangelo által megfestett jelenetén, ahol a mennyei Atya ujja megérinti az ember ujját, úgy itt is az emberi és az isteni találkozik, megváltásunk kezdetén, csodálatos finomsággal találkoznak abban az áldott pillanatban, amikor Szűz Mária kimondja a maga igenjét. Ő egy jelentéktelen kis falu lakosa, és örökre a történelem középpontjába szólíttatik: az ő válaszától függ az emberiség sorsa, mely ismét felderülhet és reménykedhet, mert sorsa jó kezekbe került. Ő lesz az, aki elhozza a Szentlélektől fogant Megváltót.

Mária tehát, ahogyan Gábor arkangyal üdvözli őt, a "kegyelemmel teljes" (Lk 1,28), a Szeplőtelen, aki teljesen Isten igéjének szolgálatában áll, mindig az Úrral van, akire teljesen rábízza magát.

Nincs benne semmi, ami ellenállna az ő akaratának, semmi, ami szemben állna az igazsággal és a szeretettel. Ez a magyarázata az ő boldogságának, melyet minden nemzedék énekelni fog. Örvendezzünk mi is, mert a szeplőtlen Szűzanya nekünk adta Jézust, a mi üdvösségünket!

Testvéreim, miközben ezt a misztériumot szemléljük, megkérdezhetjük magunktól: háborúktól háborgó korunkban, mely a birtoklásra és uralomra való törekvésre összpontosít, én mibe vetem reményemet? Az erőbe, a pénzbe, a nagyhatalmú barátokba? Beléjük vetem reményemet? Vagy Isten végtelen kegyelmébe?

A médiában és az interneten keringő megannyi csillogó hamis mintát látva én hol keresem a boldogságomat? Hol van a szívem kincse?

Abban, hogy Isten ingyenesen szeret engem, hogy az ő szeretete mindig előttem jár, és kész megbocsátani nekem, ha bűnbánóan visszatérek hozzá? Ebben az Isten szeretetébe vetett gyermeki reményben? Vagy becsapom magam azzal, hogy mindenáron önmagamat és saját akaratomat próbálom érvényesíteni?

Testvéreim, ahogy közeledik a jubileumi szent kapu megnyitása, nyissuk meg szívünk és elménk kapuját az Úr előtt!

Ő a szeplőtlen Máriától született: könyörögjünk Mária közbenjárásáért! És adok nektek egy tanácsot. A mai nap jó nap annak elhatározására, hogy elmentek gyónni. Ha ezen a héten, a jövő vasárnapig nem tudtok elmenni, nyissátok meg a szíveteket, és az Úr mindent, mindent megbocsát. És így, Mária kezét fogva boldogabbak leszünk!"

Forrás: Magyar Kurír