1717. nap: „Nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket”

Advent kezdetén a Szentatya arra biztat bennünekt, hogy amikor sok teher nyomaszt, emeljük fel fejünket, és kérjük az Urat, hogy tegye "könnyűvé" a szívünket.

"Advent első vasárnapja van. A mai liturgia evangéliuma (Lk 21,25–28.34–36) kozmikus zűrzavarról és az emberek szorongásáról és félelméről szól. Ebben az összefüggésben Jézus reményt ébreszt a tanítványokban: "Nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok" (Lk 21,28). A Mester azért aggódik, hogy el ne nehezedjék a szívük (vö. Lk 21,34), és hogy virrasztva várják az Emberfia eljövetelét. Jézus tehát arra biztatja őket, hogy emeljék fel a fejüket, a szívük pedig legyen éber, és virrasszon.

Jézus kortársai közül ugyanis sokakat szorongás fogott el, amikor szembesültek a körülöttük zajló katasztrofális eseményekkel – üldözésekkel, háborúkkal, természeti katasztrófákkal –, és azt gondolták, hogy a világvége közeleg. Szívük elnehezült a félelemtől. Jézus viszont meg akarja szabadítani őket szorongásaiktól és téves elképzeléseiktől: megmutatja nekik, hogyan maradjanak éberek szívükben, hogyan értelmezzék a történéseket Isten terve alapján, aki a történelem legdrámaibb eseményein belül is az üdvösségünkön munkálkodik. Ezért javasolja, hogy a földi dolgok megértéséhez fordítsák tekintetüket az ég felé: "Nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket" (Lk 21,28). Szép ez a mondat: "Nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket!"

Testvéreim, számunkra is fontos Jézus javaslata: "El ne nehezedjék szívetek" (Lk 21,34). Az élet sok helyzetében mi is feltesszük magunknak a kérdést: hogyan lehet "könnyű" a szívünk, éber a szívünk, szabad a szívünk? Hogyan lehet olyan szívünk, amely nem engedi, hogy a szomorúság összetörje? A szomorúság csúnya, csúnya! Előfordulhat ugyanis, hogy a személyes életünkkel vagy a világban zajló eseményekkel kapcsolatos aggodalmaink, félelmeink és szorongásaink hatalmas teherként nehezednek ránk, és csüggedésbe taszítanak. Ha az aggodalmak elnehezítik a szívünket és arra késztetnek, hogy bezárkózzunk önmagunkba,

Jézus ezzel szemben arra biztat, hogy emeljük fel a fejünket, bízzunk az ő szeretetében, mely meg akar menteni bennünket, és amely létünk minden helyzetében közel jön hozzánk; arra kér, hogy adjunk helyet neki, hogy újra rátaláljunk a reményre.

Kérdezzük meg tehát magunktól: a szívemet elnehezíti-e a félelem, a szorongás, nyomasztják-e a jövővel kapcsolatos aggodalmak? Tudom-e Isten szemével, imádságosan, szélesebb látókörrel nézni a napi eseményeket és a történelem viszontagságait? Vagy hagyom, hogy eluralkodjon rajtam a csüggedés? Ez az adventi időszak legyen értékes alkalom arra, hogy tekintetünket őrá emeljük, aki "könnyűvé" teszi szívünket és támogat minket utunkon!

Most hívjuk segítségül Szűz Máriát, aki a megpróbáltatások idején is kész volt elfogadni Isten tervét!"

Forrás: Magyar Kurír