1703. nap: "A halál egy új élet kezdete lesz."

Ferenc pápa az Evangélium szavaiból kiindulva az elmúló és az el nem múló dolgokról elmélkedett. Erősít bennünket is, hogy az örökkévalóság felé vezető dolgokhoz ragaszkodjunk.

"A mai liturgia evangéliumában Jézus egy nagy megpróbáltatásról beszél: "a nap elsötétedik, a hold nem ad világosságot" (Mk 13,24). Ezzel a szenvedéssel szembesülve sokan a világ végére gondolhatnak, de az Úr megragadja az alkalmat, hogy más értelmezést kínáljon nekünk, és ezt mondja: "ég és föld elmúlnak, de az én igéim soha el nem múlnak" (Mk 13,31).

Elidőzhetünk ennél a két kifejezésnél: van, ami elmúlik és van, ami nem múlik el.

Először is, ami elmúlik. Életünk bizonyos körülményei között, amikor válságon megyünk keresztül, vagy valamilyen kudarcot élünk át, vagy amikor magunk körül azt a szenvedést látjuk, amelyet a háborúk, az erőszakos cselekmények, a természeti katasztrófák okoznak, az az érzésünk, hogy minden a vége felé közeledik, úgy érezzük, hogy még a legszebb dolgok is elmúlnak. A válságok és kudarcok, bármilyen fájdalmasak is, fontosak, mert megtanítanak arra, hogy mindent a maga súlyának megfelelően kezeljünk, ne kötődjünk szívünkkel e világ valóságaihoz, mert azok elmúlnak: enyészet a sorsuk.

Jézus viszont arról is beszél, ami nem múlik el. Minden elmúlik, de az ő igéi nem múlnak el: Jézus szavai örökre megmaradnak. Így arra biztat bennünket, hogy bízzunk az evangéliumban, amely az üdvösség és az örökkévalóság ígéretét hordozza, és ne éljünk többé haláltól való szorongó félelemben. Mert míg minden elmúlik, Krisztus nem múlik el! Őbenne, Krisztusban egy napon megtaláljuk azokat a dolgokat, amelyek elmúltak, és azokat az embereket, akik elkísértek bennünket földi életünkben. A feltámadás eme ígéretének fényében minden valóság új értelmet nyer: minden meghal, és egy napon mi is meghalunk, de semmit sem veszítünk el abból, amit építettünk és szerettünk, mert a halál egy új élet kezdete lesz.

Testvéreim, a megpróbáltatások között is, a válságokban, a kudarcokban is arra hív az evangélium, hogy az életre és a történelemre ne attól való félelemmel tekintsünk, hogy elveszítjük azt, ami véget ér, hanem a feletti örömmel tekintsünk, ami megmarad. Ne felejtsük el, hogy Isten élettel és örömmel teli jövőt készít számunkra!

Kérdezzük meg tehát magunktól: a múló, gyorsan elmúló földi dolgokhoz ragaszkodunk-e, vagy az Úr szavaihoz, amelyek nem múlnak el és az örökkévalóság felé vezetnek bennünket? Kérem, tegyük fel magunknak ezt a kérdést! Ez segíteni fog nekünk.

És kérjük a Boldogságos Szüzet, aki teljesen rábízta magát Isten igéjére, hogy járjon közben értünk!"

Forrás: Magyar Kurír