1696. nap: "A képmutatás nagy kísértés!"

A Szentatya a legutóbbi beszédében azt emelte ki, hogy a hatalmi pozícióban lévő emberek a helyzetüket próbálják meg inkább mások alázatos szolgálatára használni.

"A mai liturgia evangéliumában (vö. Mk 12,38–44) arról hallunk, hogy Jézus a jeruzsálemi templomban az emberek előtt elítéli egyes írástudók képmutató magatartását (vö. Mk 12,38–40).

Ez utóbbiaknak fontos megbízatásuk volt Izrael közösségében: ők olvasták, másolták le és értelmezték a Szentírást. Ezért nagyra becsülték őket, és a nép tisztelettel adózott nekik.

A látszaton túl azonban gyakran előfordult, hogy viselkedésük nem felelt meg annak, amit tanítottak. Nem voltak koherensek. Néhányan ugyanis annak a tekintélynek és hatalomnak erejénél fogva, amelyet élveztek, "magasról" néztek le másokra – ez igencsak szégyenletes dolog, lenézni a másik embert –, nagyzoltak, és a megjátszott tisztesség és törvényesség álarca mögé bújva kiváltságokat követeltek maguknak, sőt odáig mentek, hogy ténylegesen meglopták a leggyengébbeket, például az özvegyeket (vö. Mk 12,40).

Ahelyett, hogy státuszukat mások szolgálatára használták volna, a zsarnokoskodás és a manipuláció eszközévé tették azt. Az is megtörtént, hogy számukra az imádság sem az Úrral való találkozás alkalma volt, hanem lehetőség a tisztesség és a színlelt jámborság fitogtatására, ami hasznos volt az emberek figyelmének felkeltésére és elismerésük elnyerésére (vö. uo.). Emlékezzünk csak vissza, mit mond Jézus a vámos és a farizeus imájáról (vö. Lk 18,9–14).

Ezek az emberek – nem mindannyian – romlott emberként viselkedtek, egy olyan társadalmi és vallási rendszert tartottak fenn, amelyben normális volt mások, különösen a legvédtelenebbek háta mögött előnyöket szerezni, igazságtalanságokat elkövetni és büntetlenséget biztosítani.

Jézus azt ajánlja, hogy ezektől az emberektől maradjunk távol, "óvakodjunk" tőlük (vö. Mk 12,38), ne utánozzuk őket. Sőt, szavával és példájával, mint tudjuk, egészen mást tanít a hatalomról. Ő a hatalom kapcsán önfeláldozásról és alázatos szolgálatról (vö. Mk 10,42–45), az emberek (vö. Lk 11,11–13), különösen a leginkább rászorulók iránti anyai-apai gyengédségről (Lk 10,25–37) beszél.

Arra biztatja a hatalommal felruházottakat, hogy hatalmi pozíciójukból ne úgy nézzenek másokra, hogy megalázzák őket, hanem emeljék fel őket, ébresszenek reményt bennük, nyújtsanak segítséget nekik.

Testvéreim, megkérdezhetjük hát magunktól: én hogyan viselkedem a felelősségi körömben? Alázattal cselekszem, vagy büszkélkedem a pozíciómmal? Nagylelkű és tisztelettudó vagyok-e az emberekkel, vagy durván és tekintélyelvűen bánok velük? És kiállok-e a leggyengébbek mellett, lehajolok-e, hogy felsegítsem őket?

Szűz Mária segítsen bennünket, hogy leküzdjük magunkban a képmutatás kísértését – Jézus "képmutatóknak" nevezi őket, a képmutatás nagy kísértés! –, és segítsen nekünk, hogy feltűnés nélkül és egyszerűen tegyük a jót!"

Forrás: Magyar Kurír