1633. nap: "Nyíljunk meg az evangéliumra, és tegyük életünk iránytűjévé!"
Ferenc pápa Pápua Új-Guineában tett látogatása alatt vasárnap a süketnémáról szóló evangéliumról elmélkedett és arra hív bennünket is, hogy nyíljunk meg, elsősorban Isten és felebarátaink felé.
"Az első mondat, melyet az Úr ma hozzánk intéz: "Bátorság, ne féljetek!" (Iz 35,4). Izajás próféta ezt mindazoknak mondja, akik szívükben elcsüggedtek. Ezzel bátorítja népét, s a nehézségek és szenvedések közepette is arra biztatja, hogy emelje fel tekintetét, a remény és a jövő horizontja felé nézzen: Isten jön, hogy megmentsen benneteket, Ő eljön, és azon a napon "megnyílik a vakok szeme és hallani fog a süketek füle" (Iz 35,5). Ez a jövendölés Jézusban teljesedik be.
A mai vasárnapi evangélium egy süketnéma meggyógyítását mutatja be (vö. Mk 7,31–37). Szent Márk elbeszélésében különösen két dolog emelkedik ki: a süketnéma távolléte és Jézus közelsége.
A süketnéma távolléte. Ez az ember egy olyan földrajzi területen tartózkodik, amelyet mai szóhasználattal "perifériának" neveznénk. A Dekapolisz területe a Jordánon túl fekszik, távol a vallási élet központjától, Jeruzsálemtől. De ez a süketnéma ember egy másfajta távollétet is megtapasztal: távol van Istentől, és távol van az emberektől, mert nem tud kommunikálni: süket, s ezért nem hall másokat, néma, s ezért nem tud beszélni másokkal. Ez az ember el van vágva a világtól, el van szigetelve, süketségének és némaságának foglya, s ezért nem tud megnyílni mások felé, nem tud érintkezni velük.
Aztán a süketnéma állapotát más értelemben is vehetjük, mert megeshet velünk, hogy el vagyunk vágva az Istennel és testvéreinkkel való közösségtől és barátságtól, amikor nem is a fülünk és a nyelvünk, hanem a szívünk van bezáródva.
A szív belső süketségét és némaságát mindaz okozhatja, ami önmagunkba zár, elzár Istentől és elzár a többi embertől: az önzés, a közöny, a félelem a kockázatvállalástól, a neheztelés, a gyűlölet, és folytathatnánk a felsorolást.
Mindez eltávolít bennünket Istentől, eltávolít testvéreinktől, eltávolít önmagunktól és eltávolít az életörömtől.
Erre a távollétre, fivéreim és nővéreim, Isten ennek az ellentétével, Jézus közelségével válaszol. Fiában mindenekelőtt azt akarja megmutatni nekünk, hogy Ő közeli, együttérző Isten, aki törődik életünkkel, aki minden távolságot legyőz.
Az evangéliumi szakaszban ugyanis azt látjuk, hogy Jézus elmegy azokra a távoli területekre, elhagyja Júdeát, hogy találkozzon a pogányokkal (vö. Mk 7,31).
Közelségével Jézus gyógyít: meggyógyítja az ember némaságát és süketségét: amikor ugyanis távol érezzük magunkat, vagy úgy döntünk, hogy távol tartjuk magunkat – távol Istentől, távol testvéreinktől, távol azoktól, akik különböznek tőlünk –, akkor bezárkózunk, elbarikádozzuk magunkat, s végül csak önmagunk körül forgunk, süketek vagyunk Isten szavára és felebarátaink kiáltására, s így képtelenek vagyunk beszélni Istennel és felebarátainkkal.
Fivéreim és nővéreim, ti, akik ezen a földön éltek, oly távol, talán azt képzelitek, hogy el vagytok szakítva, el vagytok szakítva az Úrtól, el vagytok szakítva az emberektől, pedig ez nem igaz, nem: ti össze vagytok kapcsolódva, össze vagytok kapcsolódva a Szentlélekben, össze vagytok kapcsolódva az Úrban! És az Úr azt mondja mindannyiatoknak: "Nyílj meg!"
Ez a legfontosabb: nyíljunk meg Istenre, nyíljunk meg testvéreinkre, nyíljunk meg az evangéliumra, és tegyük életünk iránytűjévé!"
Forrás: Magyar Kurír