1598. nap: "Isten segítségével a kevésből is jut mindenkinek valami."
A Szentatya elmélkedésében arra hívja fel figyelmünket, hogy ne ragaszkodjunk az anyagiakhoz, és szeretetünket osszuk meg másokkal.
"A mai evangéliumban Jézus a kenyerek és halak csodája után arra biztatja az őt tömegesen kereső embereket, hogy gondolkodjanak el a történtekről, hogy megértsék azok értelmét (vö. Jn 6,24–35). Megették az egymással megosztott ételt, és láthatták, hogy kevéske készletből is – egy fiatalember nagylelkűségének és bátorságának köszönhetően, aki a többiek rendelkezésére bocsátotta azt, amije volt – mindenki jóllakott (vö. Jn 6,1–13). A jel világos volt: ha mindenki odaadja másoknak azt, amije van, Isten segítségével a kevésből is jut mindenkinek. Ne felejtsük el ezt: ha valaki odaadja másoknak azt, amije van, Isten segítségével a kevésből is jut mindenkinek valami. Ne felejtsétek el! De ők nem értették: Jézust egyfajta varázslónak gondolták, visszamentek hozzá annak reményében, hogy megismétli a csodát, mintha az varázslat lenne (vö. Jn 6,26).
Főszereplői voltak egy útjuk szempontjából fontos élménynek, de nem fogták fel annak jelentőségét: figyelmük csak a kenyérre és a halra, az egyébként hamar elfogyó anyagi táplálékra összpontosult. Nem vették észre, hogy az csak eszköz volt, amelyen keresztül az Atya, miközben éhségüket csillapította, valami sokkal fontosabbat nyilatkoztatott ki számukra. Mit nyilatkozott ki az Atya? Az örök élet útját és az őket mérhetetlenül jóllakató kenyér ízét. Az igazi kenyér ugyanis Jézus, az Atya emberré lett, szeretett Fia (vö. Jn 6,35), aki azért jött, hogy osztozzon szegénységünkben, hogy azon keresztül elvezessen az Istennel és a testvéreinkkel való teljes közösség öröméhez (vö. Jn 3,16).
Az anyagi dolgok nem töltik be életünket, segítenek a boldogulásban, és fontosak, de nem töltik be életünket: erre csak a szeretet képes (vö. Jn6,35).
Ehhez annak a szeretetnek az útján kell járnunk, amely nem tart meg magának semmit, hanem mindent megoszt. A szeretet mindent megoszt!
Nem ez történik-e családjainkban is? Ezt látjuk. Gondoljuk azokra a szülőkre, akik egész életükben küzdenek, hogy gyermekeiket jól neveljék, és hagyjanak rájuk valamit a jövőre nézve. Milyen szép, amikor a gyermekeik megértik ezt az üzenetet, amikor hálásak, és testvérként támogatják egymást! Így igaz. Az viszont szomorú, amikor veszekednek az örökségért – sok esetet láttam, szomorú –, egymás ellen fordulnak, s talán nem is beszélnek egymással a pénz miatt, nem beszélnek egymással éveken át! Az édesapa és édesanya üzenete, legértékesebb örökségük nem a pénz, hanem a szeretet, az a szeretet, amellyel gyermekeiknek adják mindenüket, ahogy Isten is teszi velünk, s így tanítanak meg szeretni bennünket.
Kérdezzük meg hát magunktól: milyen a kapcsolatom az anyagiakkal? Rabjuk vagyok-e, vagy szabadon használom őket, arra szolgáló eszközként, hogy szeretetet adjak és kapjak? Tudok-e köszönetet mondani Istennek és testvéreimnek a kapott ajándékokért, és tudok-e osztozni másokkal?
Mária, aki egész életét Jézusnak adta, tanítson meg arra, hogy mindent a szeretet eszközévé tegyünk!"
Forrás: Magyar Kurír