1591. nap: „Minden, amim van, a te ajándékod, Uram!”

A Szentatya a vasárnapi evangélium alapján a "kenyérszaporítás" csodájához kapcsolódóan a felajánlás, a hálaadás és az osztozás cselekedeteiről elmélkedett.

"Ma a liturgia evangéliuma a kenyerek és halak csodájáról szól (vö. Jn 6,1–15). Egy csodáról, vagyis "jelről", melynek főszereplői három olyan cselekedetet hajtanak végre, amelyet Jézus megismétel majd az utolsó vacsorán. Melyek ezek a cselekedetek, ezek a gesztusok? Felajánlás, hálaadás és osztozás.

Az első cselekedet: felajánlás. Az evangélium egy fiúról beszél, akinek öt kenyere és két hala van (vö. Jn 6,9). Ez az a gesztus, amellyel felismerjük, hogy van valami értékünk, amit adhatunk, és kimondjuk az igenünket, még akkor is, ha az, amink van, túl kevés ahhoz képest, amire szükség van.

Ez kap hangsúlyt a misében, amikor a pap felajánlja a kenyeret és a bort az oltáron, és mindenki felajánlja önmagát, saját életét. Kicsinek tűnhet ez a gesztus, ha az emberiség hatalmas szükségleteire gondolunk, akárcsak az öt kenyér és két hal az ezerfős tömeghez képest; de Isten ezt teszi anyaggá a legnagyobb csodához, ami létezik: ahhoz, amelyben ő maga – ő maga! – jelenvalóvá teszi magát közöttünk, a világ üdvösségéért.

Így értjük meg a második gesztust: hálaadás (vö. Jn 6,11). Az első gesztus a felajánlás, a második a hálaadás. Vagyis az, hogy alázatosan, de egyben örömmel azt mondjuk az Úrnak: "Minden, amim van, a te ajándékod, Uram, és hálám kifejezésként csak azt tudom visszaadni, amit előbb te adtál nekem, Fiaddal, Jézus Krisztussal együtt, hozzátéve, amit tudok." Mindannyian hozzátehetünk valamit. [Feltehetjük magunknak a kérdést:] Én mit tudok adni az Úrnak? Mi az a kicsi, amit adni tudok? A szegény szeretet. Azt mondani: "Uram, szeretlek." Mi, szegények: a mi szeretetünk olyan kicsi! De az Úrnak adhatjuk, az Úr pedig elfogadja.

Felajánlás, hálaadás, s a harmadik gesztus az osztozás. A misében ez az áldozás, amikor együtt az oltárhoz megyünk, hogy Krisztus testét és vérét magunkhoz vegyük: mindenki adományának gyümölcsét; mindenki adományát táplálékká alakította át Úr mindenki számára. Gyönyörű mozzanat ez, az áldozás, mely arra tanít bennünket, hogy a szeretet minden gesztusát kegyelmi ajándékként éljük meg, mind adományozóként, mind befogadóként.

Testvéreim, tegyük fel magunknak a kérdést: valóban hiszem-e, hogy Isten kegyelméből van valami egyedi dolog, amit testvéreimnek adhatok, vagy névtelennek érzem magam, "egynek a sok közül"? Főszereplője vagyok-e egy felajánlandó értéknek?

Hálás vagyok-e az Úrnak azokért az ajándékokért, amelyekkel folyamatosan kinyilvánítja szeretetét irántam? A másokkal való osztozást a találkozás és kölcsönös gazdagodás alkalmaként élem-e meg?

Szűz Mária segítsen bennünket, hogy hittel éljünk meg minden eucharisztikus ünneplést, és mindennap felismerjük és ízleljük Isten kegyelmének "csodáit"!"

Forrás: Magyar Kurír