1584. nap: Szívünket ne eméssze a cselekvési láz!
Ferenc pápa vasárnapi beszédében arra hívta fel a figyelmünket, hogy nem szabad engednünk az aktivizmusnak, fontos, hogy tudjunk megállni, pihenni. Csak így tudunk igazán odafordulni embertársaink felé…
"A mai liturgia evangéliuma (Mk 6,30–34) elbeszéli, hogy az apostolok, miután visszatértek küldetésükből, összegyűlnek Jézus körül, és elmesélik neki, mit tettek; ekkor ő azt mondja nekik: "Gyertek ti is, menjünk a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit!" (Mk 6,31). Az emberek azonban felismerik, hova készülnek, és amikor kiszállnak a bárkából, Jézus ott találja a várakozó tömeget. Megesik rajtuk a szíve, és tanítani kezdi őket (vö. Mk 6,34).
Tehát egyfelől azt látjuk, hogy Jézus pihenésre biztat, másfelől Jézusnak megesik a szíve a tömegen.
Érdemes megállnunk és elgondolkodnunk Jézus együttérzésén. Úgy tűnik, két összeegyeztethetetlen dologról van szó – pihenésre való biztatás és együttérzés –, ezzel szemben ezek együtt járnak: pihenés és együttérzés. Nézzük csak!
Jézus aggódik a tanítványok fáradtsága miatt. Talán egy olyan veszélyt ismer fel, amely a mi életünket és apostoli szolgálatunkat is fenyegeti, amikor például küldetésünk lelkes végzése, a munkánk, valamint megbízatásaink, a ránk bízott feladatok az aktivizmus áldozatává tesznek bennünket, és ez rossz dolog: túlságosan lefoglalnak a teendőink, túlságosan aggódunk az eredményekért. Ilyenkor előfordul, hogy nyugtalanná válunk, és szem elől tévesztjük a lényeget. Azt kockáztatjuk, hogy felemésztjük energiáinkat, és testileg-lelkileg kimerülünk. Fontos figyelmeztetés ez életünk, a rohanás rabjává vált társadalmunk számára, de az Egyház és lelkipásztori szolgálatunk számára is: testvéreim, óvakodjunk a cselekvés diktatúrájától! Szükségből ez a családban is megtörténhet, amikor például az apa, hogy kenyeret keressen, kénytelen távol maradni a munkája miatt, s így kénytelen feláldozni a családra szánt időt. Az apák gyakran kora reggel indulnak munkába, amikor a gyerekek még alszanak, és késő este érnek haza, amikor ők már ágyban vannak. Ez pedig társadalmi igazságtalanság! A családban az apának és az anyának időt kellene tudniuk szánni gyermekeikre, hogy a családi szeretet növekedjen, és ne éljenek a cselekvés diktatúrájában. Gondolkodjunk el azon, mit tehetünk, hogy segítsünk azoknak, akik így kénytelenek élni.
Ugyanakkor a Jézus által javasolt pihenés nem menekülés a világ elől, nem visszavonulás a személyes jólétbe, ellenkezőleg: amikor Jézus elveszett emberekkel találkozik, együtt érez velük. Így megtanuljuk az evangéliumból, hogy ez a két valóság – a pihenés és az együttérzés – összetartozik: csak akkor lehetünk együttérzők, ha megtanulunk pihenni. Ugyanis csak akkor lehet együttérző tekintetünk, akkor tudjuk felismerni a többiek szükségleteit, ha szívünket nem emészti a cselekvési láz, ha meg tudunk állni, és az imádás csendjében be tudjuk fogadni Isten kegyelmét.
Kedves testvéreim, megkérdezhetjük hát magunktól: én tudok-e szünetet tartani a napom során? Tudok-e időt szakítani arra, hogy magammal és az Úrral legyek, vagy mindig csak rohanok, lázas aktivizmusban élek? Tudunk-e egy kis belső "pusztaságot" találni a mindennapok zaja és teendői közepette?
A Boldogságos Szűz Mária segítsen, hogy "megpihenjünk a Lélekben" a mindennapi tevékenységek közepette, és hogy elérhetők legyünk másoknak, együttérzők legyünk másokkal!"
Forrás: Magyar Kurír