1577. nap: "Az evangéliumot nem lehet egyedül hirdetni!"
A Szentatya vasárnap arról elmélkedett, hogy csak együtt, közösségben tudjuk hirdetni az Evangéliumot. Eközben fontos, hogy a felesleges dolgokat hagyjuk hátra, váljunk szabaddá!
"Ma az evangélium arról szól, hogy Jézus küldetést ad tanítványainak (vö. Mk 6,7–13). Elküldi őket "kettesével", s egy fontos dologra figyelmezteti őket: csak a legszükségesebbet vigyék magukkal. Álljunk meg egy pillanatra ennél a képnél: a tanítványokat együtt, párban küldi el, és csak a legszükségesebbet szabad magukkal vinniük.
Az evangéliumot nem lehet egyedül hirdetni, nem! Együtt, közösségként kell hirdetni, s ezért fontos, hogy tudjuk őrizni a mértéktartást, a józan egyszerűséget: józanul kell használnunk a dolgokat, meg kell osztanunk erőforrásainkat, képességeinket, ajándékainkat, és le kell mondanunk a felesleges dolgokról. Miért? Hogy szabadok legyünk: a felesleges dolgok rabbá tesznek.
De azért is, hogy mindenki megkapja, amire szüksége van ahhoz, hogy méltósággal éljen és tevékenyen hozzájáruljon a küldetéshez. Aztán józannak kell lenni a gondolkodásban, józannak kell lenni az érzéseinkben, el kell hagyni az előítéleteket, el kell hagyni a merevségeket, melyek haszontalan teherként nyomasztanak és akadályozzák az előrehaladást. Ezzel szemben az egymással való találkozást és egymás meghallgatását kell előnyben részesítenünk, hatékonyabbá téve ezáltal tanúságtételünket.
Gondoljunk például arra, mi történik a családunkban vagy a közösségünkben, amikor megelégszünk a szükségessel: még a kevéssel is, Isten segítségével, sikerül boldogulnunk, megosztjuk azt, amink van, mindenki lemond valamiről, és támogatjuk egymást (vö. ApCsel 4,32–35). És ez már önmagában missziós evangéliumhirdetés, a szavak előtt és a szavaknál is hatékonyabban, mert az élet konkrét keretei között testesíti meg Jézus üzenetének szépségét. Egy így élő család vagy közösség ugyanis szeretetben gazdag környezetet teremt maga körül, melyben könnyebb megnyílni a hitre és az evangélium újdonságára, és amelytől az ember jobbá és derűsebbé válik. Ha ezzel szemben mindenki a maga pecsenyéjét sütögeti, ha csak a dolgok számítanak – melyek sosem elegendőek –, ha nem figyelünk egymásra, ha az individualizmus és az irigység uralkodik – az irigység halálos méreg! –, akkor a légkör fagyossá, az élet nehézzé válik, a találkozások inkább nyugtalanságra, szomorúságra és csüggedésre adnak alkalmat, s nem örömre (vö. Mt 19,22).
Kedves testvéreim, a közösségvállalás és a mértéktartás fontos értékek keresztény életünk számára, nélkülözhetetlen értékek egy minden szinten missziós Egyház számára!
Megkérdezhetjük hát magunktól: én érzek-e késztetést arra, hogy hirdessem az evangéliumot, hogy elvigyem az Úrral való találkozásból fakadó örömöt és világosságot oda, ahol élek? És ennek érdekében törekszem-e arra, hogy együtt járjak másokkal, nyitott elmével és nagylelkűen megosztva velük elképzeléseimet és képességeimet? Végül: képes vagyok-e mértéktartóan élni, odafigyelni testvéreim szükségleteire?
Jó, ha feltesszük magunknak ezeket a kérdéseket.
Mária, az apostolok királynője, segítsen bennünket, hogy igazi misszionárius tanítványok legyünk, közösségvállalásban és mértéktartó életvitelben! Közösségvállalásban, egymás közötti összhangban és mértéktartó életvitelben!"
Forrás: Magyar Kurír