1339. nap: "A bizalom felszabadít, a félelem megbénít."

Ferenc pápa gondolatai egészen új megvilágításba helyezik a talentumokról szóló példabeszédet. Szavai nyomán nekünk is fel kell tennünk a kérdést: Bízom-e az Úrban?...

"A mai evangéliumban a talentumokról szóló példabeszédet halljuk (vö. Mt 25,14–30). Egy gazda útnak indul, és a szolgáira bízza talentumait, vagyis a vagyonát, egy hatalmas "tőkét". A talentum egy korabeli pénzegység volt. Képességeik szerint osztja szét vagyonát. Visszatérésekor számonkéri őket arról, hogy mit tettek. Ketten megduplázták, amit kaptak, és az úr megdicséri őket, míg a harmadik félelmében elásta talentumát, és csak visszaadni tudja, amiért súlyos dorgálást kap. E példabeszédből az Istenhez való közeledés két különböző módját ismerhetjük meg.

Az első mód azé, aki elássa a kapott talentumot, aki nem képes meglátni az Istentől kapott gazdagságot: nem bízik, sem a gazdájában, sem önmagában. Azt mondja ugyanis urának: "Tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahová nem vetettél, és onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél" (Mt 25,24). Félelmet érez vele szemben. Nem látja a megbecsülést, nem látja a bizalmat, amelyet az úr tanúsít iránta, hanem csak egy olyan úrnak, olyan bírónak a cselekvését látja, aki többet követel, mint amennyit ad. Ilyen az istenképe: nem tud hinni a jóságában, nem tud hinni az Úr irántunk tanúsított jóságában. Ezért elakad, nem engedi magát bevonni a kapott küldetésbe.

Nézzük most a második módot a másik két főszereplőnél, akik viszonozzák uruk irántuk tanúsított bizalmát. Ők ketten befektetik mindazt, amit kaptak, még akkor is, ha kezdetben nem tudják, mi sül ki belőle: tanulmányozzák, megvizsgálják a lehetőségeket, körültekintően keresik a legjobbat; vállalják a kockázatot. Bíznak, vizsgálódnak és kockáztatnak. Így van bátorságuk szabadon, kreatívan cselekedni, s így új értéket teremteni (vö. Mt 25,20–23).

Testvéreim, Isten előtt e két válaszút között kell választanunk: félelem vagy bizalom. Vagy félsz Istentől, vagy bízol az Úrban. És mi mint a példabeszéd főszereplői – mindannyian – képességeket kaptunk, mindannyian, sokkal értékesebbeket a pénznél. De hogy miként fektetjük be őket, nagyban függ attól, mennyire bízunk az Úrban, aki felszabadítja a szívünket, aktívvá és kreatívvá tesz bennünket a jóban.

Ezt ne felejtsük el: a bizalom felszabadít, a félelem megbénít.

Véssük eszünkbe: a félelem megbénít, a bizalom felszabadít. Ez a gyermeknevelésben is igaz. És kérdezzük meg magunktól: hiszem-e, hogy Isten Atya, és azért bíz rám ajándékokat, mert bízik bennem? Én bízom-e benne annyira, hogy kockára teszem magam, hogy nem csüggedek, még akkor sem, ha az eredmények nem biztosak és nem maguktól értődők? Tudok-e mindennap így imádkozni? "Uram, bízom benned, adj erőt az előrehaladáshoz; bízom benned, kérlek, tudasd velem, hogyan kamatoztassam mindazt, amit nekem adtál." Végül, Egyházként is kérdezzük meg: ápoljuk-e környezetünkben a bizalom, a kölcsönös megbecsülés légkörét, mely segít abban, hogy együtt előre tudjunk haladni, amely felszabadítja az embereket és ösztönzi a szeretet kreativitását mindenkiben? Gondolkodjunk el ezen!

Szűz Mária segítsen, hogy legyőzzük a félelmet és sose féljünk Istentől!

A szerető istenfélelem jó, az Istentől való rettegés rossz. Bízzunk az Úrban!"

Forrás: Magyar Kurír